9. rész - Mind csak álom lett volna?


Másnap reggel, a kórházban, ébredtem, azzal a  reménnyel, hogy ma már hazaengednek.
Tegnap Ross, a fülembe ültette a bogarat miszerint, a jövő héten, Coloradóba megyünk, túrázni...
Jól fog esni mindenkinek ez a kis kikapcsolódás, ezek után. Bár azt nem tudom, hogy fogok 4 hetet kibírni Alexisel, és... Ri...
- Jó reggelt! Örülök, hogy ébren találom magát. Azért jöttem, hogy elmondjam, ma délután, hazamehet.
Ezután, a remek hír után, az orvosom tájékoztatott mindenről, amit be kell tartsak, az elkövetkezendő időszakokban.
- Köszönöm!
- Ugyan. Nem kell megköszönnie. Ez a munkám.
Amikor kiment az orvos, nem csukta be maga után az ajtót, ezért, kikászálódtam az ágyból, abból a célból, hogy én majd becsukom.
Ez a tervem meghiúsult, mert valaki váratlanul a nyakamba ugrott.
- HÉÉÉÉÉ...! SZAKADJ LE RÓLAM!!
- Hát nem ismersz meg?
- Nem igazán! Ki vagy te?
-  Nem emlékszel, Molly? Én vagyok az Jason a vőlegényed!!
- Ki az a Molly? Nem ismerek semmiféle Mollyt, se Jasont!
A férfi, összezavarodott. Úgy 30 és 40 év közöttinek saccolnám. Elég  kidolgozott testtel, amihez vagy    190 cm társult.
Végig vizsgált. Beletelt, vagy 20 percbe, mire magához tért. -Te tényleg nem Molly vagy! De akkor, hol van? És  ki maga?
- Amint mondtam, nem ismerek, semmilyen Molly nevezetű nőt. Én pedig Sandy vagyok.
- Oh.... Szerintem félre értett!! Akit keresek, az egy férfi, akit Mollynak hívnak.
A szemeim, tágra kerekedtek.
- Akkor mégis, mit akar  tőlem? Én úgy tudom, hogy nő vagyok. De javítson ki ha nincs igazam!
- Jó.. Igaza  van. Túlságosan elhamarkodtam a dolgot. Legközelebb jobban figyelek! Bocsánat.
Legközelebb? Na azt már nem! A számomra ismeretlen férfi, kiviharzott a kórteremből.
Még hogy férfinak, Molly nevet adni..  nem értem. Na  mindegy most végre, tényleg becsukom az ajtót. Elég volt mára ennyi, "kaland."

Alighogy visszafeküdtem az ágyba, kopogtak az ajtón.
- Ki az?
- Én vagyok Ross, a folyosón összefutottam az orvosoddal,azt mondta, hogy ma haza engednek.
- Igen jól hallottad. Ma már hazamehetek. Szerencsére. Az előbb, egy nagyon furcsa valaminek lettem a tanúja.
- Valami Molly nevezetű férfit keresett a Jason nevű vőlegénye.
- Hááát... jóóólvan... biztos izgi lehetett....
- Képzelheted..
- Na szóval, a lényeg amiért jöttem. Lemondták a 4 hetes túrázást.
Ennek a mondatnak a hallatára, nagyon megkönnyebbültem. Igazából, semmi kedvem nem volt Alexisel, és Rikerel együtt tölteni ezt a 4 hetet.
Miközben, elmerültem a gondolatmenetemben, észre se vettem amíg Ross egyre közelebb hajolt hozzám.
- Ross!
- Tudod, Sandy, mióta, találkoztunk, elakartam mondani, hogy szeretlek.
- Ross, én is szer...
Éreztem Ross forró édes leheletét az arcomon. Ajkaink már érintkeztek, amikor, hirtelen Riker nyitott be az ajtón.

Ébresztő!! LE FOGOD KÉSNI A GÉPET!

KI AZ ÁGYBÓL!

-Jó! Oké anya! Csak még 5 percet! Könyörgök!
Mire sikerült feltápászkodnom az ágyból, fél órába is beletelt. Egyszerűen, nem tudtam nem gondolni erre az álomra.

-Sandy! Igyekezz mert itthon maradsz!
Hallottam anya kiabálását a földszintről.
- Jó megyek már.
Hjaj... még csak 18 éves vagyok.... és még egy Ross vagy Riker nevezetű fiút se ismerek. Még csak nem is hallottam ilyen nevekről. Akik az álmomban szerepeltek, mind kitaláltak lennének?

SANDY SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD! EZ CSAK EGY ÁLOM VOLT. SEMMI MÁS.
De akkor is. Ez egy nagyon nagyon szép álom volt.
Várjunk. Én most magamba beszélek?! Inkább azon kellene gondolkodnom, hogy fogok boldogulni
LA-ben. De ha most nem indulok el, akkor, LA se lesz! 






8.rész - Ébredés

Mi ez? Fáj mindenem! A fejem zsong, ettől, a fülsüketítő szirénázástól! Nagy nehezen, de kinyitottam szemem. Az első amit megpillantottam, az egy felirat volt; KÓRHÁZ.
Ezután, amennyire tudtam, körbenéztem magam körül. Rémálomba illő látvány fogadott. Nem. Még annál is rosszabb! Mindenhol mentőautók, holttestek... A legszörnyűbb, az  az egészben, nem tudom, hol vannak a többiek! Remélem nem történt semmi bajuk! Elkezdtem sírni a fájdalomtól, ami belülről jött. Egészen a szívem belsejéből. Nem akartam belegondolni, mi lesz, hogyha soha többé nem láthatom őket. Ekkor, egy óriási fájdalom nyilalt a lábamba. Amikor megnéztem, az egész testem megborzongott. Nyílt törésem volt. A jobb lábamból, ki állt a csontom. ..És ha ez nem lenne elég, csupa vér volt mindenem. Nem bírtam tovább.... éreztem, elsötétedik előttem a világ.

Később...

Hangokat hallottam.
- Rendbe fog jönni? Mikor fog magához térni? Beállították  a gyógyszerét?
- Nyugodjon meg kérem. Az állapotát stabilizáltuk, de képlékeny hogy mikor fog magához térni. Sajnálom.
Ezzel, a mondattal valaki el is ment. Az ajtó csukódását hallottam.
  Várjunk csak, ez, ez,  Riker hangja! Édes istenem! Jól van! Ennek örülök.  Egy kis idő után, megszólalt egy ismerős hang. Riker!
-Úgy sajnálom! Nem szabadott volna magadra hagynom azon az estén. A gyógyszered véletlenül nálam maradt, a vacsora után.
 Sírást hallottam. Riker forró könnycseppjeit éreztem a kezemen, azon, amelyet a kezében szorongatott.
- És a legrosszabb, még hátra van. Azon az estén, amikor nem jöttél vissza...
 Itt egy kisebb szünetet hagyott...
- Én, én, én megcsaltalak Alexis-szel.
- Nagyon sajnálom! Ne tudom mi  üthetett belém! De tudom, ezek nem kifogások.
Riker most már nem sírt, hanem zokogott! Nem akartam elhinni. Az nem lehet! Nem! A szívem összeszorult, mintha valaki  kicsavarta volna, mint ahogy  a vizes rongyokkal teszik. A végén nem bírtam tovább. A szemem sarkából, elindult egy könnycsepp, amely végig futott az arcomon.
 Ekkor újból ajtó nyitódást hallottam, de ezúttal, magassarkú kopogás is társult hozzá.
- Na? El mondtad neki?
Honnan ismerős nekem, ez a nyávogós, idegesítő hang? Hát persze...  Alexis! Ő is túléte?! Miért ver engem az Isten ennyire?!
- Alexis,most hagyj minket magunkra! Szeretnék még beszélni Sandy-vel!
- Nahááát... Magához tért?
- Nem még nem. Csak stabilizálták az állapotát.
- Akkor meg, miért beszélsz hozzá?! Úgysem hallja!
- Alexis! Fogd már be! Nem érted? Szeretnék egyedül maradni!
- Jó. Oké. Értettem a szóból!
Ezzel el is ment. De azért ismét hozta a formáját! Úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy az ablaküvegek is beleremegtek.
Egy kis idő elteltével, Riker is elment. n meg csak feküdtem, feküdtem, és csak feküdtem.
Elég legyen ebből Sandy! - Szólítottam fel magam határozottan. Most szépen összeszeded magad, kinyitod a szemed, és felülsz! Az odáig megvan hogy ki tudtam nyitni a szemeimet, de sehogy se sikerült annyi energiát össze gyűjtenem, hogy feltoljam magam, ülő helyzetbe.
Hirtelen, annyit éreztem, hogy valaki megfogja a derekamat, és felhúz.
Mikor az a valaki leült az ágyam szélére, megbizonyosodtam, hogy ez  valaki, Ross volt.
-Ross! Jól vagy?  Fáj még a csuklód? És a fejed?
- Semmi bajom! Csak zúzódás ez minden. A fejemet meg csak beütöttem. Semmiség az egész!
- De inkább, te mesélj! Te hogy érzed magad? Nem festesz valami fényesül!
Próbáltam jó fejet vágni a kérdéshez, de inkább csak rosszabb lett.
- Hááát, ami azt illeti, lehetnék jobban is!
Ennél a mondatnál, belemarkoltam a takarómba, és megint elkezdtem sírni.
Ross ekkor megfogott, és magához húzott. Olyannyira, hogy szinte éreztem az édes, melengető leheletét.
- Áj le a sírással! Nem érdemli meg hogy miatta sírj!
Bátorítóan rám nézett és megpuszilta az arcomat. A fellegek között éreztem magam. Feltöltődtem energiával. Úgy éreztem, enyém a világ.
- Igazad van! Most azonnal összeszedem magam, és nem gondolok rá többé.
- Helyes! Ez a beszéd! Ha jól tudom, akkor már holnap haza is engednek.
- Erről jut eszembe! Engem és a családomat, beleértve téged is meghívták, egy 4 hetes táborozásra Colorado déli részére. Még én se tudom pontosan a nevét. Jövőhéten indulunk. Ugye velünk tartasz?
- Hát... őőőő.... nem is tudom...
- Emlékszel még hogy mit mondtam? Nem érdemli meg hogy miatta sírj!
-Rendben. Elmegyek. De csak akkor, hogyha nem szívatsz meg egyfolytában!
Fordítottam, egy kicsit vidámabbá a beszélgetést.
- Oké. Megígérem, de nem mondom biztosra. :)
-Akkor elmegyek! :)
Ezzel megöleltük egymást.

Díj


                                        1. Díj 


Megkaptam az első díjamat! Nagyon szépen köszönöm a  http://nwebeginning.blogspot.hu írójának, Martinának! 

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább néhány embernek.


1. Írj magadról 11 dolgot


1. 15 éves vagyok.
2. Egyik nagy álmom, hogy az R5-al együtt énekeljek egy színpadon. 
3. Énekesnőnek készülök.
3. Élek, halok a zenéért, és a táncért.
4. Szeretek zongorán dalokat játszani.
5. A kedvenc együttesem az R5.
6. Kedvenc tantárgyaim, ének, és a Biológia.
7. Szeretek sportolni.
8. Néha szeretek a semmin is röhögni :D
9. Tervezem hogy idén, sok év után, újból előveszem a gitárom és megtanulok rajta játszani.
10. Szeretem az állatokat, tisztes távolságból. :D
11. Imádok olvasni, és írni.


2.Válaszolj 11 kérdésre:

1. Mi szeretnél felnőtt korodban?
   Énekelni, és színészkedni.
2. Kik azok a személyek akikre felnézel?
   Ella Fitzgerald, Riker Lynch, Rocky Lynch, Rydel Lynch, Ellington Ratliff, Ross Lynch, Michael Bublé.
3. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
   Jazz, Rock, Pop-Rock, R&B, (néha, Hard-Rock)
4. Van testvéred? Ha igen akkor menny? :)
      Két bátyám van.
5. Szoktál bulizni járni?
    Nem- igen. Néha.
6. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
    Dal szövegeket írok, énekelek, futok, zenét hallgatok, zongorázok.
7. Kedvenc zeneszerződ?
   Vivaldi.
8. Játszol valamilyen hangszeren?
  Igen,  zongorán, és gitáron.
9. Mi a kedvenc ételed? Italod? Játékod?
  Spagetti, Katy Perry- Killer Queen, nincs.
10. Szoktál csúnyán beszélni?
      Öhm.. néha kicsúszik a számon egy- kettő.
11. Jártál már külföldön vagy Európán kívül? 
      Igen.

3. Írj 11 kérdést:
1. Szeretsz énekelni?
2. Játszol valamilyen hangszeren? Ha igen, akkor min?
3. Miért szereted, az R5-ot?
4. Ki a példaképed?  
5. Voltál már külföldön?
6. Kik azok, akikre felnézel?
7. Ha találkoznál az R5-al, milyennek képzelnéd el az első találkozást?
8. Mi a kedvenc tantárgyad?
9. Kik a kedvenc énekeseid?
10. Jó vagy matekból? :D
11. Álmodtál már az R5 tagjaival? Ha igen, mit? :)

4. Küldd tovább néhány embernek: