9. rész - Mind csak álom lett volna?

Másnap reggel, a kórházban, ébredtem, azzal a  reménnyel, hogy ma már hazaengednek.
Tegnap Ross, a fülembe ültette a bogarat miszerint, a jövő héten, Coloradóba megyünk, túrázni...
Jól fog esni mindenkinek ez a kis kikapcsolódás, ezek után. Bár azt nem tudom, hogy fogok 4 hetet kibírni Alexisel, és... Ri...
- Jó reggelt! Örülök, hogy ébren találom magát. Azért jöttem, hogy elmondjam, ma délután, hazamehet.
Ezután, a remek hír után, az orvosom tájékoztatott mindenről, amit be kell tartsak, az elkövetkezendő időszakokban.
- Köszönöm!
- Ugyan. Nem kell megköszönnie. Ez a munkám.
Amikor kiment az orvos, nem csukta be maga után az ajtót, ezért, kikászálódtam az ágyból, abból a célból, hogy én majd becsukom.
Ez a tervem meghiúsult, mert valaki váratlanul a nyakamba ugrott.
- HÉÉÉÉÉ...! SZAKADJ LE RÓLAM!!
- Hát nem ismersz meg?
- Nem igazán! Ki vagy te?
-  Nem emlékszel, Molly? Én vagyok az Jason a vőlegényed!!
- Ki az a Molly? Nem ismerek semmiféle Mollyt, se Jasont!
A férfi, összezavarodott. Úgy 30 és 40 év közöttinek saccolnám. Elég  kidolgozott testtel, amihez vagy    190 cm társult.
Végig vizsgált. Beletelt, vagy 20 percbe, mire magához tért. -Te tényleg nem Molly vagy! De akkor, hol van? És  ki maga?
- Amint mondtam, nem ismerek, semmilyen Molly nevezetű nőt. Én pedig Sandy vagyok.
- Oh.... Szerintem félre értett!! Akit keresek, az egy férfi, akit Mollynak hívnak.
A szemeim, tágra kerekedtek.
- Akkor mégis, mit akar  tőlem? Én úgy tudom, hogy nő vagyok. De javítson ki ha nincs igazam!
- Jó.. Igaza  van. Túlságosan elhamarkodtam a dolgot. Legközelebb jobban figyelek! Bocsánat.
Legközelebb? Na azt már nem! A számomra ismeretlen férfi, kiviharzott a kórteremből.
Még hogy férfinak, Molly nevet adni..  nem értem. Na  mindegy most végre, tényleg becsukom az ajtót. Elég volt mára ennyi, "kaland."

Alighogy visszafeküdtem az ágyba, kopogtak az ajtón.
- Ki az?
- Én vagyok Ross, a folyosón összefutottam az orvosoddal,azt mondta, hogy ma haza engednek.
- Igen jól hallottad. Ma már hazamehetek. Szerencsére. Az előbb, egy nagyon furcsa valaminek lettem a tanúja.
- Valami Molly nevezetű férfit keresett a Jason nevű vőlegénye.
- Hááát... jóóólvan... biztos izgi lehetett....
- Képzelheted..
- Na szóval, a lényeg amiért jöttem. Lemondták a 4 hetes túrázást.
Ennek a mondatnak a hallatára, nagyon megkönnyebbültem. Igazából, semmi kedvem nem volt Alexisel, és Rikerel együtt tölteni ezt a 4 hetet.
Miközben, elmerültem a gondolatmenetemben, észre se vettem amíg Ross egyre közelebb hajolt hozzám.
- Ross!
- Tudod, Sandy, mióta, találkoztunk, elakartam mondani, hogy szeretlek.
- Ross, én is szer...
Éreztem Ross forró édes leheletét az arcomon. Ajkaink már érintkeztek, amikor, hirtelen Riker nyitott be az ajtón.

Ébresztő!! LE FOGOD KÉSNI A GÉPET!

KI AZ ÁGYBÓL!

-Jó! Oké anya! Csak még 5 percet! Könyörgök!
Mire sikerült feltápászkodnom az ágyból, fél órába is beletelt. Egyszerűen, nem tudtam nem gondolni erre az álomra.

-Sandy! Igyekezz mert itthon maradsz!
Hallottam anya kiabálását a földszintről.
- Jó megyek már.
Hjaj... még csak 18 éves vagyok.... és még egy Ross vagy Riker nevezetű fiút se ismerek. Még csak nem is hallottam ilyen nevekről. Akik az álmomban szerepeltek, mind kitaláltak lennének?

SANDY SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD! EZ CSAK EGY ÁLOM VOLT. SEMMI MÁS.
De akkor is. Ez egy nagyon nagyon szép álom volt.
Várjunk. Én most magamba beszélek?! Inkább azon kellene gondolkodnom, hogy fogok boldogulni
LA-ben. De ha most nem indulok el, akkor, LA se lesz! 

8.rész - Ébredés

Mi ez? Fáj mindenem! A fejem zsong, ettől, a fülsüketítő szirénázástól! Nagy nehezen, de kinyitottam szemem. Az első amit megpillantottam, az egy felirat volt; KÓRHÁZ.
Ezután, amennyire tudtam, körbenéztem magam körül. Rémálomba illő látvány fogadott. Nem. Még annál is rosszabb! Mindenhol mentőautók, holttestek... A legszörnyűbb, az  az egészben, nem tudom, hol vannak a többiek! Remélem nem történt semmi bajuk! Elkezdtem sírni a fájdalomtól, ami belülről jött. Egészen a szívem belsejéből. Nem akartam belegondolni, mi lesz, hogyha soha többé nem láthatom őket. Ekkor, egy óriási fájdalom nyilalt a lábamba. Amikor megnéztem, az egész testem megborzongott. Nyílt törésem volt. A jobb lábamból, ki állt a csontom. ..És ha ez nem lenne elég, csupa vér volt mindenem. Nem bírtam tovább.... éreztem, elsötétedik előttem a világ.

Később...

Hangokat hallottam.
- Rendbe fog jönni? Mikor fog magához térni? Beállították  a gyógyszerét?
- Nyugodjon meg kérem. Az állapotát stabilizáltuk, de képlékeny hogy mikor fog magához térni. Sajnálom.
Ezzel, a mondattal valaki el is ment. Az ajtó csukódását hallottam.
  Várjunk csak, ez, ez,  Riker hangja! Édes istenem! Jól van! Ennek örülök.  Egy kis idő után, megszólalt egy ismerős hang. Riker!
-Úgy sajnálom! Nem szabadott volna magadra hagynom azon az estén. A gyógyszered véletlenül nálam maradt, a vacsora után.
 Sírást hallottam. Riker forró könnycseppjeit éreztem a kezemen, azon, amelyet a kezében szorongatott.
- És a legrosszabb, még hátra van. Azon az estén, amikor nem jöttél vissza...
 Itt egy kisebb szünetet hagyott...
- Én, én, én megcsaltalak Alexis-szel.
- Nagyon sajnálom! Ne tudom mi  üthetett belém! De tudom, ezek nem kifogások.
Riker most már nem sírt, hanem zokogott! Nem akartam elhinni. Az nem lehet! Nem! A szívem összeszorult, mintha valaki  kicsavarta volna, mint ahogy  a vizes rongyokkal teszik. A végén nem bírtam tovább. A szemem sarkából, elindult egy könnycsepp, amely végig futott az arcomon.
 Ekkor újból ajtó nyitódást hallottam, de ezúttal, magassarkú kopogás is társult hozzá.
- Na? El mondtad neki?
Honnan ismerős nekem, ez a nyávogós, idegesítő hang? Hát persze...  Alexis! Ő is túléte?! Miért ver engem az Isten ennyire?!
- Alexis,most hagyj minket magunkra! Szeretnék még beszélni Sandy-vel!
- Nahááát... Magához tért?
- Nem még nem. Csak stabilizálták az állapotát.
- Akkor meg, miért beszélsz hozzá?! Úgysem hallja!
- Alexis! Fogd már be! Nem érted? Szeretnék egyedül maradni!
- Jó. Oké. Értettem a szóból!
Ezzel el is ment. De azért ismét hozta a formáját! Úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy az ablaküvegek is beleremegtek.
Egy kis idő elteltével, Riker is elment. n meg csak feküdtem, feküdtem, és csak feküdtem.
Elég legyen ebből Sandy! - Szólítottam fel magam határozottan. Most szépen összeszeded magad, kinyitod a szemed, és felülsz! Az odáig megvan hogy ki tudtam nyitni a szemeimet, de sehogy se sikerült annyi energiát össze gyűjtenem, hogy feltoljam magam, ülő helyzetbe.
Hirtelen, annyit éreztem, hogy valaki megfogja a derekamat, és felhúz.
Mikor az a valaki leült az ágyam szélére, megbizonyosodtam, hogy ez  valaki, Ross volt.
-Ross! Jól vagy?  Fáj még a csuklód? És a fejed?
- Semmi bajom! Csak zúzódás ez minden. A fejemet meg csak beütöttem. Semmiség az egész!
- De inkább, te mesélj! Te hogy érzed magad? Nem festesz valami fényesül!
Próbáltam jó fejet vágni a kérdéshez, de inkább csak rosszabb lett.
- Hááát, ami azt illeti, lehetnék jobban is!
Ennél a mondatnál, belemarkoltam a takarómba, és megint elkezdtem sírni.
Ross ekkor megfogott, és magához húzott. Olyannyira, hogy szinte éreztem az édes, melengető leheletét.
- Áj le a sírással! Nem érdemli meg hogy miatta sírj!
Bátorítóan rám nézett és megpuszilta az arcomat. A fellegek között éreztem magam. Feltöltődtem energiával. Úgy éreztem, enyém a világ.
- Igazad van! Most azonnal összeszedem magam, és nem gondolok rá többé.
- Helyes! Ez a beszéd! Ha jól tudom, akkor már holnap haza is engednek.
- Erről jut eszembe! Engem és a családomat, beleértve téged is meghívták, egy 4 hetes táborozásra Colorado déli részére. Még én se tudom pontosan a nevét. Jövőhéten indulunk. Ugye velünk tartasz?
- Hát... őőőő.... nem is tudom...
- Emlékszel még hogy mit mondtam? Nem érdemli meg hogy miatta sírj!
-Rendben. Elmegyek. De csak akkor, hogyha nem szívatsz meg egyfolytában!
Fordítottam, egy kicsit vidámabbá a beszélgetést.
- Oké. Megígérem, de nem mondom biztosra. :)
-Akkor elmegyek! :)
Ezzel megöleltük egymást.

Díj

                                        1. Díj 

Megkaptam az első díjamat! Nagyon szépen köszönöm a  http://nwebeginning.blogspot.hu írójának, Martinának! 

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább néhány embernek.

1. Írj magadról 11 dolgot

1. 15 éves vagyok.

2. Egyik nagy álmom, hogy az R5-al együtt énekeljek egy színpadon. 

3. Énekesnőnek készülök.

3. Élek, halok a zenéért, és a táncért.

4. Szeretek zongorán dalokat játszani.

5. A kedvenc együttesem az R5.

6. Kedvenc tantárgyaim, ének, és a Biológia.

7. Szeretek sportolni.

8. Néha szeretek a semmin is röhögni :D

9. Tervezem hogy idén, sok év után, újból előveszem a gitárom és megtanulok rajta játszani.

10. Szeretem az állatokat, tisztes távolságból. :D

11. Imádok olvasni, és írni.

2.Válaszolj 11 kérdésre:

1. Mi szeretnél felnőtt korodban?

   Énekelni, és színészkedni.

2. Kik azok a személyek akikre felnézel?

   Ella Fitzgerald, Riker Lynch, Rocky Lynch, Rydel Lynch, Ellington Ratliff, Ross Lynch, Michael Bublé.

3. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?

   Jazz, Rock, Pop-Rock, R&B, (néha, Hard-Rock)

4. Van testvéred? Ha igen akkor menny? :)

      Két bátyám van.

5. Szoktál bulizni járni?

    Nem- igen. Néha.

6. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

    Dal szövegeket írok, énekelek, futok, zenét hallgatok, zongorázok.

7. Kedvenc zeneszerződ?

   Vivaldi.

8. Játszol valamilyen hangszeren?

  Igen,  zongorán, és gitáron.

9. Mi a kedvenc ételed? Italod? Játékod?

  Spagetti, Katy Perry- Killer Queen, nincs.

10. Szoktál csúnyán beszélni?

      Öhm.. néha kicsúszik a számon egy- kettő.

11. Jártál már külföldön vagy Európán kívül? 

      Igen.

3. Írj 11 kérdést:

1. Szeretsz énekelni?

2. Játszol valamilyen hangszeren? Ha igen, akkor min?

3. Miért szereted, az R5-ot?

4. Ki a példaképed?  

5. Voltál már külföldön?

6. Kik azok, akikre felnézel?

7. Ha találkoznál az R5-al, milyennek képzelnéd el az első találkozást?

8. Mi a kedvenc tantárgyad?

9. Kik a kedvenc énekeseid?

10. Jó vagy matekból? :D

11. Álmodtál már az R5 tagjaival? Ha igen, mit? :)

4. Küldd tovább néhány embernek:

http://thebestlifeever-r5.blogspot.hu/2014/03/2-resz.html

http://szerelemr5.blogspot.hu/2014_03_01_archive.html
http://watingforthemagic.blogspot.hu/2014/03/1-fejezet.html

http://eletemlaben.blogspot.hu/

7. rész - A baleset

Ross szemszög;

Ross! Menjél, hívd a mentőket! MOST! - kapom az utasítást Rydeltől
Kapkodom a lábam, csetlek botlok mire eljutok a telefonig. A fülemhez emelem a kagylód, de semmi....
Nincs vonal!
-NINCS VONAL!!! - kiabálom hangosan
Ross tudtommal van mobilod!- mondja Alexis
Ja, tényleg! - és máris előhúzom.
Bakker. Lemerült. Tegnap elfelejtettem töltőre tenni! -Riker, elkérhetném a tiédet?
-Persze. Itt van.
Egy gyors mozdulattal kivettem Riker kezéből a mobilt. Tárcsázom a 911-et.
De semmi. Ez is süket! Most veszem észre, nincsen térerő!! Megnézem a többiek mobilját, és sajnálattal tapasztalom hogy senkinél sincs térerő!!
Úr isten most mi lesz?!?!!! - kérdezi toporzékolva Alexis
Hjaaaj... Még ez is?! Most komolyan mit keres itt? Nyjá... rühellem ezt a személyt!!
- Gyertek, akkor tegyük be a kocsiba! - mondta apa
-Ez egy jó ötlet!- helyeselte anyu
Óvatosan megfogtuk Sandyt, és kivittük a kocsihoz. Majd nagy nehezen, beraktuk az autóba.
Ekkor, odajött hozzám, egy fekete öltönyös fószer, és megkérdezte:
- Mit csináltok? Hova viszitek?
-  Be kell vinnünk Sandyt a kórházba! De am... ön kicsoda? Ha megkérdezhetem.. - mondtam
- Az nem érdekes.
Ezzel el is ment. És beült a fekete limuzinba.
Nem volt időm, hogy bámészkodjak, ezért gyorsan én is bepattantam a kocsiba, Sandy mellé.
Megfogtam a kezét...

Sandy szemszög;

Mi ez? Mi történt? Mi ez az iszonyú fájdalom? A szívem zakatol! Belülről vergődök a fájdalomtól!
Áááááá! Nem bírom!! Érzem a zsibbadást és a velejáró  fájdalmas szúrós utóhatását!
De... de... a kezeim... a kezeim, nyugodtak. Semmi nyoma a fájdalomnak. Nem értem.
Mintha, valami, vagy inkább valaki fogná őket! De nem tudom hogy ki. Nem látom.
Muszáj valami életjelet adnom!

Riker szemszög;

Nem tűnik valami biztatónak az időjárás. Fekete felhők gyülekeznek.
Bekapcsolom a rádiót, hátha megtudok valamit.

* Időjárás jelentő;
     
                         FIGYELEM! FIGYELEM!
         Közérdekű közlemény!
                     Aki teheti, az maradjon otthon!
        TORNÁDÓ VÁRHATÓ, KELET FELŐL.
        HEVES ESŐZÉSEK,ÉS VILLÁMLÁSOK FOGJÁK KÍSÉRNI.
        A VALAHA VOLT, LEGNAGYOBB HURRIKÁN KÖZELEDIK!!
     AKI MÉGIS ÚTON VAN, AZ PRÓBÁLJON MINÉL VÉDETTEBB HELYRE MENEKÜLNI!

-POMPÁS! Erről már lekéstünk! - fűzte hozzá Rocky

Tekertem egyet a rádión;

    *rádió hírek;
  
BALESET TÖRTÉNT, A 7- ES ÚTON.
Torlódás várható.
 Két kamion egymásnak ütközött, közben maguk alá sodortak, 7 gépjárművet. Óriási a kavalkád. TÖBB SÉRÜLT IS A HELYSZÍNEN ÉLETÉT VESZTETTE. A MENTŐK AZ IDŐJÁRÁS MIATT, KORLÁTOZVA VANNAK EZÉRT NEM TUDNAK ELINDULNI.

-OH.. EMBER! Ez komoly? Ezt a peches napot!- fűzte hozzá mondandóját ismételten Rocky

-Miért álltunk meg? - kérdeztem
-Tudod, fiam, mi pont a 7- es úton megyünk. -mondta apa
Ezek után, már nem is kellett magyarázni a dolgot.

Sandy? Sandy! Hallasz? - ordibálta Ross
- Már miért hallana? Kérdezte Ratliff
- Azt hiszed, hogy örömömben, kiabálok? Az előbb megmozdult! - jelentette ki Ross
- Mi?- kérdezte mindeni egyszerre
Rydel, ismét megnézte Sandy pulzusát, és halvány örömmel nyugtázta, van pulzusa, bár nagyon gyenge!!
Hála istennek! - gondoltam magamban.
Bárcsak odamehetnék hozzá, és megölelhetném. De nem tehetem.


Ross szemszög;

Végre! Végre hogy magadhoz tértél!
Úgy éreztem, át kell hogy öleljem, ezért átöleltem.
Ezért biztos hogy kapni fogok amikor magához tér, de addig is, amiről nem tud az ember az nem fáj.
Egyszer csak annyit érzek, hogy elernyed a test, amit a karjaim között tartok.
Láttam párszor Rydelt, hogyan tapintja ki a pulzust.
Megfogtam Sandy bal kezének a csuklóját, és az erek környékén, megnyomtam a hüvelykujjammal az ütőerét. Furcsa. Az előbb még azt mondta Rydel, hogy van pulzusa. De hiszen, én jól fogtam meg. Ez akkor csak azt jelentheti.. hogy.. nyeltem egyet, hogy..
- MEGINT NINCSEN PULZUSA!!! - ordítottam.
- Hiába minden, nem halad a sor. - mondta anyu
Hangjában hallatszott az aggodalom, de próbálta leplezni.
Kinéztem az ablak üvegen, és azt vetem észre, hogy esik.
- Mióta esik az eső? - kérdeztem
- Azóta, mióta bejelentette, a meteorológus. Valószínűleg, ezért történt az az autó szerencsétlenség. - felelte Ryland
Hirtelen, visszakaptam a fejem Sandyhez. Egyre sápadtabb és sápadtabb lesz. Ráadásul, tehetetlennek érzem magam, ami nagyon bosszant.
Hirtelen, élesen izzó fájdalom hasított belém, ami egy tompa nyomással társult. Hallottam,  Rydel sikolyát,  majd elsötétedett előttem a világ.

6. rész - Mi történt?

- Jó reggelt napsugaram!
- Remélem jól aludtál. -mondta mosolyogva  Ross
- Várj. Te egész este, itt feküdtél mellettem? Egy ágyban?
- Most csak hülyéskedsz! Ugye?
Most veszem észre...
Rosson, csak egy boxeralsó volt. Semmi más.
- Egy takaró alatt feküdtem veled?- kérdeztem
- Aham.. - hümmögött Ross, azzal a perverz vigyorával
- Bakker, ez a nap nem is kezdődhetett volna jobban.- mondtam
- Jó reggelt Ross! Köszönöm kérdésed, igen, jól aludtam. És te? -mondta Ross, Sandyt utánozva
Gyorsan kipattantam az ágyból, és elkezdtem volna át öltözni.
- Öhmmm... Ross, ha megkérhetnélek... köszönöm!
- Persze, persze. Máris kimegyek a szobából! - mondta Ross
- Elkezdtem átvenni,  a tegnapi ruháimat, amik szerencsére már megszáradtak.
És akkor megint benyitott.
- Bocsi, csak itt hagytam a telóm! - mondta Ross
- Nem voltam világos??!! - kérdeztem ingerülten
- Jólvanna! Ne legyél ennyire agresszív! - mondta Ross idegesítő hangon
- Ross!! Mit mondtam? - mondtam, aligha kedves hangon
- Jól van jól van, Máris kimegyek. - mentegetőzött Ross
5 perc múlva, kiléptem a viskóból.
- Mehetünk? - kérdeztem Rosstól
- Ja. - felelte Ross
Elindultunk, a házhoz vezető ösvényen.
- Ugye, nem kell külön megkérjelek arra hogy egy szót sem szólsz erről senkinek? - kérdeztem Rosstól
- Mégis miről? -kérdezte Ross
-  Hát tudod.... arról. -mondtam
- Nem te mondtad, hogy ne beszéljünk róla? - kérdezte nevetve Ross
- Oké, oké... Látom meg értettél. - feleltem mosolyogva
- Ross? Hány óra van? - kérdeztem idegesen
- 10 óra múlt. De miért kérded? - kérdezte Ross
                                                                                                                                                                                                                                     ***
Eközben, a házban.:

- Hol lehet Sandy? - kérdezte hangosan Riker
- Tegnap este óta nem láttam.
Megszólalt a csengő.
Rocky ment kinyitni az ajtót.
- Szevva tesso. - mondta Rocky
- Szia. - mondta Ratliff hideg arckifejezéssel, de nem bírta sokáig,ezért elröhögte magát.
- Hé, figyu skacok. Nem ismeritek véletlenül azt a fazont ott a fekete limóban? - kérdezte Ratliff
- Nem. - felelte egyszerre Riker és Rocky
- Miért? Kellene? - kérdezte Riker
- Nem..De,érdeklődött Sandy felől. - felelte Ratliff
- Sandy felől? -kérdezte Rik

                                                              ***
Ezalatt az ösvényen.:

A fenébe! Elfelejtettem!! A szobámban maradt a gyógyszerem.
A lábaim elnehezültek, alig kaptam levegőt ezért egyre szaporábban kapkodtam levegőért. A szívem egyre erőteljesebben kezdett dobogni, forog körülöttem a világ. Bele markoltam Ross pólójába, majd utána, teljes képszakadás.

Ross szemszög.:

- Sandy?
- Sandy!!! -kiabáltam
 Mi történt? Az egyik pillanatban még itt sétál mellettem, most meg.... szerencsére jók a reflexeim ezért sikerült időben elkapnom.
Gyorsan felkaptam a karomba, és futottam mint az őrült vele a házba.
- Segítsetek! Segítsetek! Segitsééég!!! - ordítottam
- Az egyik pillanatban, még járt, a másikban, meg már nem.
Az ordibálásra, mindenki lecsődült az emeletről, és akik  ott voltak mellettük, ők is odajöttek.
Gyorsan odarohant Rydel, megnézni Sandy pulzusát.
- Te jó ég!!! Nincsen pulzusa!! Azonnal hívjátok a mentőket!!! MOST!!!! - parancsolta Rydel





Mi történt Sandyvel? Az majd kiderül a következő részből.
Addig is,ne felejtsétek megírni  a véleményeteket!
Remélem tetszett! :)

5. rész - Az este

- Elnézést!
- De ki vagy te? - kérdeztem
- Oh.
- Te biztos Sandy lehetsz. - mondta megvetően Alexis
- Alexis vagyok.
- Azt tudom hogy mi a neved.
- Azt nem tudom hogy ki vagy?- jelentettem ki
- Ha ennyire akarod tudni, Riker volt barátnője. - mondta Alexis
- És ha megkérdezhetem, miért jöttél ide? -kérdeztem
- Csak úgy. -felelte Alexis
-Csak úgy? kérdeztem sejtelmesen
- Lányok!
- Nyugi! - vágott közbe Stormi
 - Nem lesz semmi baj.
 - Alexis csak egy napot fog maradni.
 - Inkább menjünk vacsizni. -mondta
Vacsora után egy kis idővel, megcsörrent a telefonom. Vajon ki a jó ég lehet az ilyenkor.
Miután letettem a telefont, elindultam a tóhoz de félúton, egy hang megállított.
-Ááááálj!! -kiáltotta Rydel
- Oké, oké megállok, csak légyszi meg tennéd, hogy nem süketítesz meg? - kérdeztem humorosan vagy legalábbis megpróbáltam
- Remélem jól vagy! -mondta Rydel
- Már miért ne lennék jól? - kérdeztem
- Tudod amiatt. Amiatt hogy váratlanul belibbent az a kis.., tudod hogy ki. Rühellem azt a csajt!
- Túl tudom magam rajta tenni!
-Viszont, rengetegszer hallottam hogy " azok után ami történt".
- Mégis mi történt? - kérdeztem.
- Ha annyira tudni akarod....
- Riker pár évvel ezelőtt, elkezdett randizgatni Alexis -szel. Az elején, még egész helyes párnak tűntek, de aztán....
- Folytasd!-  mondtam
- De aztán,  nagyon csúnyán sült el a dolog. Alexis, titokban megcsalta Rikert, fűvel, fával. És ha ez még nem is lenne elég, Alexis, lehúzta Riker bankkártyáját. ( Riker tudta nélkül) milliós nagyságrendről van szó.
Ezek után, Riker nagyon magába zárkózott, mert "szegénykém" nagyon érzékeny tud lenni. Természetesen, ezután szakítottak, de azért 6 év, csak 6 év. Aztán ezek után jöttél te. Rólad úgy áradozik, minta már a feleségül akarna venni.:)     Az incidens óta, most találkoztak először. Hááát, nagyjából ennyi  lenne a történet.  Most meg ezt a kis fruskát hozzám nyomták be. Esküszöm ha egy rossz szót is szól, holnap reggel, nem találjátok, élve. - viccelődött Rydel
- 6 év? 6 év? - cikáztak a fejemben a számok sokasága.
Nem is hallottam, amint azt mondja...
- Vigyáááááázz!!!!
Az egyik pillanatban, már a tóban találtam magam.
- Ross!!!
- CSESZD MEG!!
- Ezt most miért csináltad???
- Nyugi , nyugi!
- Bocsánat.- mondta röhögve Ross
-  JÓ. Semmi baj, de segíts ki innen légyszíves!
Megfogtuk egymás kezét, és hát, én se restelltem vissza adni ami jár.
Úgy ahogy volt, behúztam Rosst is a vízbe.
- Ha ha ha...  röhög a vakbelem! Most aztán jól megkaptam!
Nem vártam meg mire kikászálódik a vízből, elindultam sétálni.
Hogy miért nem a háza mentem vissza? Azt magam sem tudom.
Út közben, találtam, egy házféleséget.
Biztos ez lehet az a viskó, amit Stormi emlegetett. - gondoltam magamban
Bekopogtam, hátha van bent valaki, de örömmel tapasztaltam, hogy egy árva lélek sem tartózkodik odabent.
Bementem, felkapcsoltam a villanyt, és a szemeim elkerekedtek.
Wow!! Ez a stúdió szoba.
Amikor alaposabban körülnéztem, észrevettem egy ajtót.
Benyitottam.
Végre! Megtaláltam a hálószobát.
Le se lehetett volna tagadni, hogy  egy Rock együttesé ez a hely.
A falon, ott díszelgett, az elmaradhatatlan logó,  a többit  fel se tudom sorolni.
De amin megakadt a szemem, az egy bakelitlemez lejátszó volt, Mellette pedig, a lemezgyűjtemény díszelgett.
Kikerestem a kedvencemet, (szerencsére köztük volt) és elindítottam.
Körül néztem a szekrényekben, tele volt lány ruhákkal. Bizonyára Rydelé lehetnek. - gondoltam
Biztos nem bánná  ha felvenném őket.
Mikor átöltöztem...
- Te meg mi a jó büdös életet keresel itt!!?
- És mégis mennyit láttál? -kérdeztem felháborodva
- Ami azt illeti, épp eleget ahhoz, megállapítsam, lány vagy, - mondta mosolyogva Ross
- Követtél? -kérdeztem
- Ami azt illeti, nem igazán. Csak láttam a fényeket, és idejöttem.
Ross közelebb jött hozzám.
Mit akarhat? - tettem fel magamban a kérdést
Felém nyújtja a kezét, és.. és..
Egy falevelet vett ki a hajamból.
- Nahát, mégsem vagy annyira perverz mint gondoltam!
- Ezt most vegyem bóknak? -kérdezte Ross
- Akár! válaszoltam gúnyos fejjel.
- Figyu,  Ross!
- Ha már úgyis itt vagyunk, esetleg, nem próbálhatnék ki valamilyen hangszert? - kérdeztem
- Dehogynem! Persze! Még mit nem, Majd ha fagy! Ezek után? - mondta Ross
- Igen. Légyszíves. - mondtam, már- már kérlelve
- Na jó. Ha ilyen szépen kéred.
- Milyen hangszeren tudsz játszani? kérdezte
- Am... lássuk csak... zongorán, jazz gitáron, és még énekelni tudok
-Nagyszerű!! Akkor éppen itt az ideje, hogy megtanulj dobolni! - jelentette ki Ross
- Dobolni?! Megzakkantál? Életembe nem doboltam még! - mondtam
- Most fogsz! - jelentette ki határozottan Ross
Esélyem se volt ellenkezni, így hát, egye fene, megpróbálom. - döntöttem el
- Öhm... Ross? A dobhoz, nem egy embernek kellene ülnie? -kérdeztem
- Ez esetben kivételt tehetünk.
Ezzel, a kijelentéssel, oda is ült a hátam mögé.
Nem tudom hány óra telhetett el, de az idő múlásával, egyre jobban éreztük magunkat.
Egyik alkalommal, akaratlanul, de kicsúszott a számon egy kérdés.
- Miért nem akartál velem találkozni?
-Ross arca, egyik pillanatról a másikra, elkomorodott.
-Nem kerülgetem a forró kását.
-Azért nem akartam veled találkozni, mert.. mert.. mert
-Bökd már ki! - mondtam
- Azért mert féltem! - csúszott ki Ross szájából a mondat.
- Féltél? Mégis kitől vagy mitől?
-Attól, hogy beléd zúgok.
- Ettől a mondattól, elkezdett remegni mindenem.
De nem ám a félelemtől, hanem valami más miatt. Még magam sem tudom.
- Valami baj van? Rosszat mondtam?
- Áhhh.. semmi baj! Nem csináltál semmi rosszat.
Éreztem, egyre vörösebb leszek.
- Pedig mégis csak mondhattam valamit, mert elpirultál.
Jaj ne, elpirultam.
Másnap reggel, a madarak csicsergésére ébredtem.
Mikor megfordultam az ágyban...
- SZENT ATYA ÚRISTEN!!!!
- MI A FRÁSZT KERESEL ITT??!! - kérdeztem sokkos állapotban



Az hogy vajon ki lehet az ágyban, az kiderül a következő részben! ;)
Írjátok meg commentben a véleményeteket :)

4. rész - A felismerés

Sandy, majdnem leért a lépcsőn de az utolsó lépcsőfoknál lesütötte a szemeit.

Majd mikor újra felnézett, ismét elfordult.

Egyszer csak  annyit hallott,

- Kicsikém!

- Drága egyetlenem!

- Végre hogy magadhoz tértél.

- Hogy vagy?

Sandy erre csak annyit tudott mondani,

- Anyu?

- H.. H.. Hogy kerülsz ide? 

- Csak aggódtam, hogy vagy!

- De ma már megyek is haza! - mondta Sandy anyukája

- Már sokkal jobban vagyok. - mondta Sandy mosolyogva

 A hosszas beszélgetéseket követően,

Sandy és anyukája, elköszöntek egymástól.

Később, Sandy arra gondolt meg kellene keresnie  Rikert.

Mióta magához tért, egyszer sem látta, vagy találkozott volna vele.

Hosszas keresés után, végre megtalálta a tóparton, egy stégen ücsörögve.

Sandy odaült mellé.

- Szia! - mondta Sandy.

- Sandy! Hogy vagy? - kérdezte Riker

- Aggódtam érted! - mondta Riker

- Köszönöm, már jobban vagyok.

- Hiányoztál! -mondta Sandy

A következő pillanatban Sandy, Riker karjait találta magán.
Hiányzott ez az érzés.
Az illata.
Újra átérezhetem azt az érzést, amikor biztonságban érzhetem magam, az ölelő erős, bár gyengéd karjai  közt. -gondolta magában Sandy.
Egy kis idő elteltével, Riker és Sandy kéz a kézben visszasétáltak a házba.
A lépcsőnél Rosszal futottak össze.
Pár pillanatig, kínosan álltak egymás előtt, de Ross mintha nem is vett volna tudomást róluk, keresztül vágott közöttük.
Sandy ezután egy kicsit letört.
Riker látta Sandy arcát, ezért bátorítóan megfogta újra Sandy kezét, és felvezette  a lépcsőn, egyenesen a szobájába. 
Amint beléptek a szobába, Sandy odasétált az ablakhoz.
Eközben Riker bezárta az ajtót.
Sandy még hallotta amint Riker elfordítja a zárban a kulcsot.
Sandy érezte hogy Riker karjai a csípőjét.
- Hiányoztál! - mondta Riker
Sandy megfordult, és forró csókokat lehelt Riker testére.
Majd érzékien találkoztak ajkaik.
Riker elkezdte Sandyről lefejteni a ruhát.
De valami történt.
Sandy megállt.
- Mi a baj Sandy? - kérdezte Riker
- Még ne. - mondta Sandy
- Azt hittem hogy... - kezdte volna Riker

                                           ***
Eközben az alsó szinten:

 Ross, éppen egy újságot lapozgatott, amikor hirtelen megszólalt a csengő.
Ross odament az ajtóhoz, és kinyitotta.
Először nem hitt a szemének.
-Te?
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte Ross
- Hát nem örülsz nekem?
- Én vagyok az Alexis! - mondta a lány.
- Tudom hogy kivagy emlékszek rád.
- Minthogy mindenki más is. - mondta hidegen Ross
- Háát... köszönjük hogy eljöttél idáig, de ki kell hogy        ábrándítsalak.
- Akár haza is mehetsz! - mondta Ross
- Azt már nem! - felelte Alexis
....És hirtelen félrenyomta Rosst, és befurakodott az ajtón.
Majd lehuppant a kanapéra.
- Na, mi van?
- Nem kapok semmi vizet vagy valamit?- kérdezte Alexis.
- Nesze itt van.- Ross hozzávágott egy üveg vizet.
- De Rossy!
- Tudhatnád hogy én nem szeretem a bubis vizet!
- Oh.
- Elnézést. Elfelejtettem! - mondta ironikusan Ross.
- Ez esetben, szolgáld ki magad! - mondta flegmán Ross
Eközben Stormi jött le a lépcsőn.
- Alexis, drágám!
- Hogy vagy mostanában? - kérdezte Stormi
- Köszönöm a kérdést.
-Igen jól! - felelte Alexis
- Tudod nagyon messziről jöttem.- mondta Alexis
- Akkor aludj itt. - ajánlotta fel Stormi
- Jaj ez remek! - ujjongott Alexis.
- Mond csak, még megvan az a vendégszoba? - kérdezte Alexis
- Persze megvan.
- De most Sandy "birtokolja". - mondta Stormi
- Sandy?
- Ki az a Sandy? -  kérdezte értetlenül Alexis
- Ááá... tudod, Riker új barátnője! - mondta Ross apró vigyorral az arcán.
- Új barátnő? - kérdezte Alexis
- Igen.
- Azok után ami történt.. - mondta Ross
- Megvan!
- A tóparton van egy kis viskó!
 - Ott aludhatsz. - mondta Stormi
- Viskó?
-Inkább kihagynám!
- Akkor aludj Rydel szobájában.
- Oké. - mondta megkönnyebbült hangon Alexis
- Mi van velem? - jött le a lépcsőn Rydel.
- Nézdcsak!
- Itt van Alexis! - mondta Ross
- Alexis?! - sziszegte a foga alatt Rydel.
- És?
- Miért hallottam a nevem? - kérdezte Rydel.
- Képzeld!
- Alexis, a te szobádban fog aludni. - mondta Stormi.
- Hogy mi?!
- Ezt mikor döntöttétek el? - kérdezte megdöbbenve Rydel
- Nélkülem.
- Most. - felelte Stormi.
- De csak erre az egy napra. -tette hozzá Stormi.
- Hhhhh... na jó, legyen. -mondta beleegyezően  Rydel.
                                            ***
Eközben Riker szobájában:

- Nem. Nem  a te hibád, csak nem állok még készen. . mondta gyorsan Sandy.

Hirtelen felriadtak.
Valaki rázta az ajtót.
-Riker, Sandy!
- Odabent vagytok?
Hallották Stormi hangját.
- Igen, itt vagyunk. - válaszolt Riker.
- Siessetek le!
- Kész a vacsora! . mondta Stormi.
Riker és Sandy, Stormi nyomában, lebattyogtak a lépcsőn.
Hirtelen Rikernek földbe gyökerezett a lába.
- Alexis, te hogy kerülsz ide? - kérdezte indulatosan Riker.
- E- név hallatára, Sandybe hasított a felismerés.
- Alexis!
Ez az a lány, akivel Rydel, annak idején....




Az hogy, hogy fognak tovább bonyolódni a szálak a következő részből kiderül! ;) Remélem tetszett! :)

3.rész - A találkozás

Nem tudom hány óra lehetett, de fényt érzékeltem.
Amikor sandy nehezen, de kinyitotta a szemét látta, ez nem a napnak a melengető sugarai, hanem a szobájában lévő lámpák éles fényei.
Kicsit jobban körülnézett, de nem látott senkit.
Végignéztem magán, és azt vette észre, nem abban a ruhában van, mint előzőleg.
Meg akart mozdulni, de a zsibbadástól nem tudott.
Ez azt eredményezte, hogy arccal lefelé leesett az ágyról.
Nem volt elég a fejfájás és a fájdalmak amik vele jártak, most ez is.
Nagy nehezen sikerült összekaparnia magát a padlóról és elkezdett nehézkes léptekkel az ajtóhoz menni.
A keze már a kilincsen volt készen arra hogy lenyomja, de közben valaki az ajtó másik oldalán megelőzte.
- Nemár! Komoly?! Már megint?- kérdezte Sandy magában
Megint a padlón találta magát.
-Sandy!
-Ne haragudj!
 Hallotta Sandy, Rydel kétségbeesett hangját.
- Semmi baj. Csak segíts fel innen légyszi! - Kérte Sandy egy kicsit morcosan.
- Mi történt?
- Valaki magyarázza már el nekem!! - kérte Sandy mérges hangon.
- Mindent a maga idejében.
- Elöször is engedd hogy az orvos megvizsgáljon! - nyugtatgatta Rydel, Sandyt.
- Mi?! Orvos? - kérdezte nyugtalanul Sandy.
- Jó estét!
- Dr, Brook vagyok.
- Azért jöttem hogy megvizsgáljam magát. - mondta az orvos.
Rendben. - egyezett bele Sandy.

                                                      ***
A furcsa vizsgálatokat követően, a doktor kimérten közölte Sandy vel a tényeket.
- Hümmmmm.... Önnek erős agyrázkódása van.
- Értem.
- De valaki magyarázza el, mi történt reggel!! -követelődzött Sandy.
- Reggel?! - kérdezte Rydel értetlenül.
- Az a reggel neked egy héttel ezelőtt reggel volt. -mondta Rydel.
- Addig kómában volt. - felelte a doktor
- Kómában?!
- De hogyan?
- Mi történt? - kérdezgetett Sandy értetlenül
- Emlékszel még a versenyre? - kérdezte Rydel.
- Igen. Ratliffal voltam egy csónakban és mi vezettünk...... és akkor, akkor.... 
- Megvan! 
Hirtelen újra Sandy fejébe hasított az az éles fájdalom.
- De utána mi történt nem emlékszem semmire. - mondta Sandy
- Én akkor mennék is.
- Viszlát. -köszönt a doktor
- Viszlát. - mondták egyszerre a lányok
-Szóval? 
- Mi történt utána? - kérdezte Sandy vissza kanyarodva a kérdéshez.
- Utána beleestél a vízbe.
Riker ugrott be érted amint láttuk, valami nincs rendben. - magyarázta Rydel.
- Riker!
- Most hol van? - kérdezte Sandy félbeszakítva Rydelt.
- Mióta kómában feküdtél, éjt nappallá téve itt gubbasztott, és figyelt rád.
- Nagyon aggódik érted. -mondta Rydel.
- Rydel! - szólt Sandy.
- Igen? - kérdezte Rydel.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezte Sandy.
-Persze! -mondta Rydel.
- Hol van Ross?
Mióta megjöttem, nem láttam sehol. - kérdezte Sandy.
- Hát nem tudod? - kérdezte Rydel.
- Még jó hogy nem tudod hiszen kómában voltál. Ez hülye kérdés volt. - mondta Ridel, egy kis mosollyal a száján.
- Oké, de még mindíg nem válaszoltál a kérdésemre! - mondta Sandy egy kicsit szájbarágós lassúsággal.
- Ja, oké!
- Hát.... tudod.... Ross nem akart veled találkozni. - bökte ki nyögvenyelősen Rydel.
Sandy megdöbbent.
Mégis miért nem akar, akart velem találkozni?
Cikáztak Sandy fejében a gondolatok,
Rydel mintha gondolatolvasó lenne, pár perc elmúltával, válaszolt Sandy  magában feltett kérdésére.
- Nyugi ez nem a te hibád!
- Csak nem akart veled találkozni.
- Elég sok dolgon ment át, és egyedül akart lenni. - mondta Rydel.
- Jó jó... értem nem kell magyarázni!
- Meg értettem. - felelte Sandy kissé szédülten.
- Most légyszíves lekísérsz? - kérdezte Sandy.
- Persze! - vágta rá Rydel vidáman.
- Oké csak előbb összeszedem magam! - mondta Sandy
Fél óra múlva, mondhatni üdén, és frissen Sandy készen állt hogy  lemenyenek a többiekhez.
- Kész vagy? - kérdezte Rydel.
- Azt hiszem. - felelte Sandy bizonytalanul.
- Na gyere! - rángatott magával Rydel.
Mire oda értek a lépcsőhöz, Sandynek megint fájt mindene mert sikerült megint elesnie Rydelnek köszönhetően.
De Sandy egyszerüen nem tud rá haragudni.
Ahogy egyre lejjebb és lejjebb lépkedtek a lépcsőn, egyszer csak megakadt  Sandy szeme egy szőke hajú egyénen.
Háttal állt neki, ezért nem tudta megállapítani hogy kicsoda.
Amikor megfordul az a valaki, hirtelen Sandybe hasít a felismerés.
Ross!



 Az hogy  mi fog kisülni ebből a találkozásból, és hogy még mik fognak történni, az a következő részben kiderül!  ;)



                                                 

2.rész - A verseny

Már lassacskán pirkadt, mikor még Sandy az ágyban feküdt.
Nem az a későn kelő fajta, szóval olyan 7 óra tájban kimászott az ágyból.
Még szoknia kellett egy kicsit az új környezetet.
Mikor kilépett az ajtón, nem látott senkit.
-Még mindenki nyomhatja az ágyat. - gondolta
Nem akarta a többieket felébreszteni,  ezért halkan ment végig a folyosón, és apró óvatos léptekkel tipegett le a lépcsőkön.
-Oké, leértem. Most mit csináljak? - kérdezte magában
-Csinálok egy kis reggelit. Ennyivel tartozom nekik.
Na szóval mi is legyen? -gondolkodott agyát törtetve hogy dolgozzon.
Lássuk csak: tojás, backon, narancslé...
 desszertnek egy kis palacsinta alap....
Tökéletes!  Még juharszirup is van.
Elégedetten látott neki a főzésnek.
Mire végzett a tükörtojásokkal, és a backonökkel, és tálalásra is megterített, egyszer csak hangokat hallott az emeletről.
Rocky, Stormi, Mark, Ryland, Rydel és Riker jöttek le a lépcsőn.
Elösször Rockyt hallotta amint azt mondta,
- Mmm... mi ez a finom illat?
Majd Rylandet
-Te aztán kitettél magadért!
-Igazán nem kellett volna.
-Köszi szépen!
-Jó étvágyat. -Mondta Sandy
Közben jelezte, hogy üljenek le.
De Rosst  még mindig nem látta sehol.
Vajon hol lehet?
Gyorsan a palacsintához kaptam nehogy elégjen. 
Nemsokára, a palacsintákkal is kész lett majd ő is odaült
 melléjük reggelizni.
Miután befejeztük a reggelit, Mark felvázolta az aznapi programokat.
Mindenki figyelmesen hallgatta a tájékoztatást, de Sandy gondolatai még mindig Ross körül forogtak.
Vajon hol lehet?
Szóval akkor alkossunk csapatokat.
A két kapitány legyen, Rocky és Riker.
Válasszatok embereket. -mondta Mark
Először Riker, majd Rocky választott embereket és ez így ment amíg el nem fogytak az emberek. 
De éppen az utolsó pillanatban futott be Ratliff a szó szoros értelmében
A futástól zihálva próbálta magyarázni a késését, de Stormi félbeszakította.
Gyere! Riker csapatába fogsz tartozni. - mondta Stormi
A csapatok:
Riker csapata a közös megegyezést követve, a Fekete kalózok nevet választotta, melynek a tagjai; Sandy, Ratliff, Riker
Rocky csapatának a Kék cápák névre esett a választása ahova, Rydel, Ryland és Rocky tartozik.
Na, ha ezzel is megvolnánk, akkor kezdődjék a játék.
Az eligazítás után, mindenki levonult, a tópart melletti stégekre.
Az idő kitűnően kedvezett a programoknak.
Napsütés, semmi felhő, a tó síma tükrén a nap sugarai játszadoztak, mígnem Ryland egy nagy ordítással, a vízbe nem ugrott.
A csapatok elrendeződtek.
Sandy és Ratliff beszált az egyik csónakba.
-Ha mindenki készen van,
- Ready set go! - hangzott Mark szájából a vezérszó.

A rajtot követően, mindenki elkezdett ügyetlenkedni.
Ezt egyedül Sandynek sikerült kiküszöbölnie.
Egy evezőhúzással megindította a csónakot.
Így átvették a vezetést
-Most hogy így kettesben vagyunk, engedd meg hogy bemutatkozzam.
- Ellington Lee Ratliff a becses nevem.
-De a többiek csak Ratliffnek hívnak.
-Szia. Én Sandy vagyok.
-Örülök hogy megismerhetlek.- mondta Sandy fülig érő mosollyal. Amit maga sem értett, szimplán csak jó kedve volt.
Már egy ideje evezhettek, amikor Sandy felállt a csónakban, hogy felmérje a helyzetüket.
Örvendezve mondta, hogy nagy fölénnyel vezetünk.
Annyira belemerült a kémlelésbe, hogy nem hallotta amit a stégről kiabálnak neki.
Ratliff se hallhatta, hiszen ő a kormányzásra figyelt.
Ezért a feje szinte a  vízzel érintkezett.
Egyszercsak egy éles fájdalom hasított Sandybe, majd teljes sötétség.


De az hogy mi történt a versenyen,vagy hogy előkerül - e Ross, ez mind kiderül a következőrészben! ;)

1. rész A nyár első napja.

  Hűvös, nyári éjszaka volt.
Az utcán a lámpák alig világították meg, az a már úgyis sivár utat.
A távolból szűrődő halk nevetések is úgy hatottak, mintha egy felvonulási kavalkád közeledett volna.
Az út végén található ugyanis egy nyaralóház, amely a Lynch család tulajdonában áll.
A már messziről hallatszó nevetések egyre közelebb és közelebb jöttek, mígnem a nyaraló előtt meg nem szűnt.
Riker a kulcsot keresgélte,de nem találta. Ekkor odament Sandy és kivette a lábtörlő alól a pótkulcsot.
- Így induljon veled el az ember valahova.
    Még a saját házadból is kizárod magad?! - kérdezte mosolyogva Sandy
Ezt Riker se hagyhatta szótlanul.
- Jah... igen mondja az.. aki... aki..
Sandy nézett rá kérdőn.
- Na mindegy. Inkább menjünk be! - mondta Riker mosolyogva
Furcsa mód a lámpák mindenhol égtek és a nappaliban ott ült a Lynch család apraja nagyja.
- Szóval te lennél az a híres nevezetes Sandy. -mondta Rydel
...És máris karon fogta és húzta volna fel az emeletre beszélgetni, duncsizni.
De akkor Mark megszólalt.
- Rydel, drágám had ismerjék meg a többiek is.
- Oké, oké.-mondta  megadóan Rydel.
- Örülök hogy végre megismerhetlek!- mondta Stormi kedvesen  
- Én is nagyon örülök hogy találkozhattam önökkel! -felelte  Sandy
- Ugyan nyugodtan tegezz csak! - mondta Stormi
- Hány éves vagy - kérdezte Rocky
- 20 éves.
- Mivel foglalkozol?
- Hogy ismerkedtetek meg?
- Hol ismertétek meg egymást?
.....És csak jöttek, jöttek a kérdés áradatok megállás nélkül.
- Na jó ebből elég legyen! - vágott közbe Riker 
- Szerintem holnap is ráérne  ezeket megbeszélni.
- Elég hosszú napunk volt.
   Eközben próbáltam számolgatni a család tagjait, de egyszerűen nem állt össze a kép. Nem. Valaki hiányzik.
 Lássuk csak:
 Rocky..., Rydel..., Ryland..., Riker....,
1 ; 2; 3; 4...
Megvan! Ross! De hol lehet?
Merengésemből Rydel rázott ki amikor hirtelen megfogta a kezem, és felhúzott a lépcsőn, egyenesen a vendégszobáig.
- Szóval ez lesz a szobád, egész nyáron. - mondta izgatottan Rydel
 Amikor beléptem a szobába, a szám is tátva maradt.
Olyan szép letisztult, rendezettség  uralkodott, hogy az csak na.
De Rydel nem hagyott időt az időzésben máris a kezembe nyomta a törülközőket és elvezetett a fürdőszobáig.
- A folyosó egyik végén a fiuk fürdője, a másik végén, a lányoké található.
Amint beléptem a fürdőszoba ajtaján, a egyszerűen nem hittem a szememnek.
Mindenhol rózsaszín bolyhok ...  krémszínű csempék, minden olyan cukor édes rózsaszínnek hatott.
Gondoltam, ilyen csak a mesékben létezik...
- Na, én most magadra is hagylak.
   Csak szólj ha bármi kell Alexis. Akarom mondani Sandy.
Alexis? Ki az az Alexis? - kérdeztem kíváncsian
Hhhh... se... se... senki! Csak nyelv botlás volt!  - mondta Rydel, és  már el is tűnt.
Kicsit furcsáltam a dolgot, de oda se neki.
Fél óra elteltével frissen és üdén léptem ki a fürdőszobából.
Célirányként a szobámat céloztam meg, de először benéztem Rydel-hez jó éjt kívánni.
Majd miután már ezen is túl voltam, bementem a szobámba.
A bőröndjeim a szekrény mellett sorakoztak rendben, melyek csak arra vártak hogy kipakolják őket.
  - Áh, ma már biztosan nem majd holnap reggel. - gondoltam magamban
A bőröndökről, a kos erkélye siklott a szemem.
Nem bírtam ellenállni, hogy ki ne nézzek.
Odasétáltam, elhúztam a függönyt, kihúztam az ajtót, majd apró kíváncsiskodó léptekkel kisétáltam.
 A látvány, ami elém tárult, szavakba nem lehetett önteni.
Ahogy a holdfény végigsiklott a tó vizén, felbecsülhetetlen látványt nyújtott.
Közben félfüllel hallottam az ajtó nyitódását.
Megfordultam, és láttam hogy Riker közeledik felém.
Odajött hozzám és fél karjával átkarolt, majd kisétáltunk az erkélyre.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdezte Riker a látványba merülve
 - Csodálatos - válaszoltam a gyönyörűségtől kábultan
Ekkor Riker rám nézett, és azt mondta:
- De aki most velem szemben áll, őt nem lehet efféle jelzőkkel illetni.
Elpirultam. A szívem egyre hevesebben kezdett dobogni.
Majd egyszer csak annyit éreztem, hogy Riker ajkai érzékien találkoznak az enyémekkel.
A szívem hevesebben vert mint valaha.
Mikor elváltak, annyit hallottam
- Szerelek. Suttogta a fülembe és megöleltük egymást.
Nem tudom hány óra lehetett, de későre járt.
... És az idő is kezdet lehűlni.
Ezért bementünk.
Mindketten fáradtak voltunk, szóval nem volt kérdés hogy elmegyünk aludni.
Riker még egy jó éjt puszi erejéig maradt aztán kisétált a szobából.Amikor lefeküdtem, végig gondoltam a történteket.
De nem hagytak nyugodni a gondolatok. 
Ki lehet az az Alexis?
..És miért hasonlított vele össze Rydel?



Az, hogy vajon ki lehet az a bizonyos Alexis, az kiderül a következő részből. Vagy nem? Ki tudja. :)
Vagy hogy mi fog történni ezzel a kapcsolattal. Lesznek- e még konfliktusok emiatt a név miatt.
Addig is írjátok meg a véleményeteket comment ben , hogy, hogy tetszett és  fojtassam - e vagy se!