5. rész - Az este

- Elnézést!
- De ki vagy te? - kérdeztem
- Oh.
- Te biztos Sandy lehetsz. - mondta megvetően Alexis
- Alexis vagyok.
- Azt tudom hogy mi a neved.
- Azt nem tudom hogy ki vagy?- jelentettem ki
- Ha ennyire akarod tudni, Riker volt barátnője. - mondta Alexis
- És ha megkérdezhetem, miért jöttél ide? -kérdeztem
- Csak úgy. -felelte Alexis
-Csak úgy? kérdeztem sejtelmesen
- Lányok!
- Nyugi! - vágott közbe Stormi
 - Nem lesz semmi baj.
 - Alexis csak egy napot fog maradni.
 - Inkább menjünk vacsizni. -mondta
Vacsora után egy kis idővel, megcsörrent a telefonom. Vajon ki a jó ég lehet az ilyenkor.
Miután letettem a telefont, elindultam a tóhoz de félúton, egy hang megállított.
-Ááááálj!! -kiáltotta Rydel
- Oké, oké megállok, csak légyszi meg tennéd, hogy nem süketítesz meg? - kérdeztem humorosan vagy legalábbis megpróbáltam
- Remélem jól vagy! -mondta Rydel
- Már miért ne lennék jól? - kérdeztem
- Tudod amiatt. Amiatt hogy váratlanul belibbent az a kis.., tudod hogy ki. Rühellem azt a csajt!
- Túl tudom magam rajta tenni!
-Viszont, rengetegszer hallottam hogy " azok után ami történt".
- Mégis mi történt? - kérdeztem.
- Ha annyira tudni akarod....
- Riker pár évvel ezelőtt, elkezdett randizgatni Alexis -szel. Az elején, még egész helyes párnak tűntek, de aztán....
- Folytasd!-  mondtam
- De aztán,  nagyon csúnyán sült el a dolog. Alexis, titokban megcsalta Rikert, fűvel, fával. És ha ez még nem is lenne elég, Alexis, lehúzta Riker bankkártyáját. ( Riker tudta nélkül) milliós nagyságrendről van szó.
Ezek után, Riker nagyon magába zárkózott, mert "szegénykém" nagyon érzékeny tud lenni. Természetesen, ezután szakítottak, de azért 6 év, csak 6 év. Aztán ezek után jöttél te. Rólad úgy áradozik, minta már a feleségül akarna venni.:)     Az incidens óta, most találkoztak először. Hááát, nagyjából ennyi  lenne a történet.  Most meg ezt a kis fruskát hozzám nyomták be. Esküszöm ha egy rossz szót is szól, holnap reggel, nem találjátok, élve. - viccelődött Rydel
- 6 év? 6 év? - cikáztak a fejemben a számok sokasága.
Nem is hallottam, amint azt mondja...
- Vigyáááááázz!!!!
Az egyik pillanatban, már a tóban találtam magam.
- Ross!!!
- CSESZD MEG!!
- Ezt most miért csináltad???
- Nyugi , nyugi!
- Bocsánat.- mondta röhögve Ross
-  JÓ. Semmi baj, de segíts ki innen légyszíves!
Megfogtuk egymás kezét, és hát, én se restelltem vissza adni ami jár.
Úgy ahogy volt, behúztam Rosst is a vízbe.
- Ha ha ha...  röhög a vakbelem! Most aztán jól megkaptam!
Nem vártam meg mire kikászálódik a vízből, elindultam sétálni.
Hogy miért nem a háza mentem vissza? Azt magam sem tudom.
Út közben, találtam, egy házféleséget.
Biztos ez lehet az a viskó, amit Stormi emlegetett. - gondoltam magamban
Bekopogtam, hátha van bent valaki, de örömmel tapasztaltam, hogy egy árva lélek sem tartózkodik odabent.
Bementem, felkapcsoltam a villanyt, és a szemeim elkerekedtek.
Wow!! Ez a stúdió szoba.
Amikor alaposabban körülnéztem, észrevettem egy ajtót.
Benyitottam.
Végre! Megtaláltam a hálószobát.
Le se lehetett volna tagadni, hogy  egy Rock együttesé ez a hely.
A falon, ott díszelgett, az elmaradhatatlan logó,  a többit  fel se tudom sorolni.
De amin megakadt a szemem, az egy bakelitlemez lejátszó volt, Mellette pedig, a lemezgyűjtemény díszelgett.
Kikerestem a kedvencemet, (szerencsére köztük volt) és elindítottam.
Körül néztem a szekrényekben, tele volt lány ruhákkal. Bizonyára Rydelé lehetnek. - gondoltam
Biztos nem bánná  ha felvenném őket.
Mikor átöltöztem...
- Te meg mi a jó büdös életet keresel itt!!?
- És mégis mennyit láttál? -kérdeztem felháborodva
- Ami azt illeti, épp eleget ahhoz, megállapítsam, lány vagy, - mondta mosolyogva Ross
- Követtél? -kérdeztem
- Ami azt illeti, nem igazán. Csak láttam a fényeket, és idejöttem.
Ross közelebb jött hozzám.
Mit akarhat? - tettem fel magamban a kérdést
Felém nyújtja a kezét, és.. és..
Egy falevelet vett ki a hajamból.
- Nahát, mégsem vagy annyira perverz mint gondoltam!
- Ezt most vegyem bóknak? -kérdezte Ross
- Akár! válaszoltam gúnyos fejjel.
- Figyu,  Ross!
- Ha már úgyis itt vagyunk, esetleg, nem próbálhatnék ki valamilyen hangszert? - kérdeztem
- Dehogynem! Persze! Még mit nem, Majd ha fagy! Ezek után? - mondta Ross
- Igen. Légyszíves. - mondtam, már- már kérlelve
- Na jó. Ha ilyen szépen kéred.
- Milyen hangszeren tudsz játszani? kérdezte
- Am... lássuk csak... zongorán, jazz gitáron, és még énekelni tudok
-Nagyszerű!! Akkor éppen itt az ideje, hogy megtanulj dobolni! - jelentette ki Ross
- Dobolni?! Megzakkantál? Életembe nem doboltam még! - mondtam
- Most fogsz! - jelentette ki határozottan Ross
Esélyem se volt ellenkezni, így hát, egye fene, megpróbálom. - döntöttem el
- Öhm... Ross? A dobhoz, nem egy embernek kellene ülnie? -kérdeztem
- Ez esetben kivételt tehetünk.
Ezzel, a kijelentéssel, oda is ült a hátam mögé.
Nem tudom hány óra telhetett el, de az idő múlásával, egyre jobban éreztük magunkat.
Egyik alkalommal, akaratlanul, de kicsúszott a számon egy kérdés.
- Miért nem akartál velem találkozni?
-Ross arca, egyik pillanatról a másikra, elkomorodott.
-Nem kerülgetem a forró kását.
-Azért nem akartam veled találkozni, mert.. mert.. mert
-Bökd már ki! - mondtam
- Azért mert féltem! - csúszott ki Ross szájából a mondat.
- Féltél? Mégis kitől vagy mitől?
-Attól, hogy beléd zúgok.
- Ettől a mondattól, elkezdett remegni mindenem.
De nem ám a félelemtől, hanem valami más miatt. Még magam sem tudom.
- Valami baj van? Rosszat mondtam?
- Áhhh.. semmi baj! Nem csináltál semmi rosszat.
Éreztem, egyre vörösebb leszek.
- Pedig mégis csak mondhattam valamit, mert elpirultál.
Jaj ne, elpirultam.
Másnap reggel, a madarak csicsergésére ébredtem.
Mikor megfordultam az ágyban...
- SZENT ATYA ÚRISTEN!!!!
- MI A FRÁSZT KERESEL ITT??!! - kérdeztem sokkos állapotban



Az hogy vajon ki lehet az ágyban, az kiderül a következő részben! ;)
Írjátok meg commentben a véleményeteket :)