9. rész - Mind csak álom lett volna?

Másnap reggel, a kórházban, ébredtem, azzal a  reménnyel, hogy ma már hazaengednek.
Tegnap Ross, a fülembe ültette a bogarat miszerint, a jövő héten, Coloradóba megyünk, túrázni...
Jól fog esni mindenkinek ez a kis kikapcsolódás, ezek után. Bár azt nem tudom, hogy fogok 4 hetet kibírni Alexisel, és... Ri...
- Jó reggelt! Örülök, hogy ébren találom magát. Azért jöttem, hogy elmondjam, ma délután, hazamehet.
Ezután, a remek hír után, az orvosom tájékoztatott mindenről, amit be kell tartsak, az elkövetkezendő időszakokban.
- Köszönöm!
- Ugyan. Nem kell megköszönnie. Ez a munkám.
Amikor kiment az orvos, nem csukta be maga után az ajtót, ezért, kikászálódtam az ágyból, abból a célból, hogy én majd becsukom.
Ez a tervem meghiúsult, mert valaki váratlanul a nyakamba ugrott.
- HÉÉÉÉÉ...! SZAKADJ LE RÓLAM!!
- Hát nem ismersz meg?
- Nem igazán! Ki vagy te?
-  Nem emlékszel, Molly? Én vagyok az Jason a vőlegényed!!
- Ki az a Molly? Nem ismerek semmiféle Mollyt, se Jasont!
A férfi, összezavarodott. Úgy 30 és 40 év közöttinek saccolnám. Elég  kidolgozott testtel, amihez vagy    190 cm társult.
Végig vizsgált. Beletelt, vagy 20 percbe, mire magához tért. -Te tényleg nem Molly vagy! De akkor, hol van? És  ki maga?
- Amint mondtam, nem ismerek, semmilyen Molly nevezetű nőt. Én pedig Sandy vagyok.
- Oh.... Szerintem félre értett!! Akit keresek, az egy férfi, akit Mollynak hívnak.
A szemeim, tágra kerekedtek.
- Akkor mégis, mit akar  tőlem? Én úgy tudom, hogy nő vagyok. De javítson ki ha nincs igazam!
- Jó.. Igaza  van. Túlságosan elhamarkodtam a dolgot. Legközelebb jobban figyelek! Bocsánat.
Legközelebb? Na azt már nem! A számomra ismeretlen férfi, kiviharzott a kórteremből.
Még hogy férfinak, Molly nevet adni..  nem értem. Na  mindegy most végre, tényleg becsukom az ajtót. Elég volt mára ennyi, "kaland."

Alighogy visszafeküdtem az ágyba, kopogtak az ajtón.
- Ki az?
- Én vagyok Ross, a folyosón összefutottam az orvosoddal,azt mondta, hogy ma haza engednek.
- Igen jól hallottad. Ma már hazamehetek. Szerencsére. Az előbb, egy nagyon furcsa valaminek lettem a tanúja.
- Valami Molly nevezetű férfit keresett a Jason nevű vőlegénye.
- Hááát... jóóólvan... biztos izgi lehetett....
- Képzelheted..
- Na szóval, a lényeg amiért jöttem. Lemondták a 4 hetes túrázást.
Ennek a mondatnak a hallatára, nagyon megkönnyebbültem. Igazából, semmi kedvem nem volt Alexisel, és Rikerel együtt tölteni ezt a 4 hetet.
Miközben, elmerültem a gondolatmenetemben, észre se vettem amíg Ross egyre közelebb hajolt hozzám.
- Ross!
- Tudod, Sandy, mióta, találkoztunk, elakartam mondani, hogy szeretlek.
- Ross, én is szer...
Éreztem Ross forró édes leheletét az arcomon. Ajkaink már érintkeztek, amikor, hirtelen Riker nyitott be az ajtón.

Ébresztő!! LE FOGOD KÉSNI A GÉPET!

KI AZ ÁGYBÓL!

-Jó! Oké anya! Csak még 5 percet! Könyörgök!
Mire sikerült feltápászkodnom az ágyból, fél órába is beletelt. Egyszerűen, nem tudtam nem gondolni erre az álomra.

-Sandy! Igyekezz mert itthon maradsz!
Hallottam anya kiabálását a földszintről.
- Jó megyek már.
Hjaj... még csak 18 éves vagyok.... és még egy Ross vagy Riker nevezetű fiút se ismerek. Még csak nem is hallottam ilyen nevekről. Akik az álmomban szerepeltek, mind kitaláltak lennének?

SANDY SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD! EZ CSAK EGY ÁLOM VOLT. SEMMI MÁS.
De akkor is. Ez egy nagyon nagyon szép álom volt.
Várjunk. Én most magamba beszélek?! Inkább azon kellene gondolkodnom, hogy fogok boldogulni
LA-ben. De ha most nem indulok el, akkor, LA se lesz!